Kedves Vásárlók és látogatók!
Én a kék kenőccsel kapcsolatosan írnám le a történetemet, amit felfekvésre használtam(tak) a nagypapámnál.
Leírom egy kicsit hosszan a történetemet, hogyha vki hasonló cipőben járna, vagy előtte áll, így talán könnyebb lesz a döntése.
Az én nagypapámnál agyi érelmeszesedését állapították meg az orvosok,jó pár évvel ezelött. vagyis nem kap néha elég vért az agyi központ.Gyógyszerrel ideig-óráig lehet kezelni,de egyszer csak eljött a nap,amikor kezdett félrebeszélni, sokszor nem tudta, hogy hol van,vagy a fiatalkori dolgairól mesélt, és eljött az az időszak is, amikor szinte egész éjjel fent volt járkált,mindig menni akart vhova. Nem bírtuk, orvosi segítséget kértünk. Sajnos beutalták a kórházba, azon belül a pszichiátriára.Sokat töprengtünk,hogy mi tévők legyünk.Hogy jót fog-e neki tenni, vagy beállítják a gyógyszereit ill. kap vmi olyan nyugtatót amitől esténként megnyugszik stb... kérdések ,gondolatok jártak a fejünkbe.Végül bementünk a pszichiátriára,ahol megvizsgálták, kikértük a főorvos asszony véleményét , hogy őszintén mondja meg mire számíthatunk?
Közölte jól gondoljuk meg,hogy itt hagyjuk-e ,mert vírus van az osztályon.Hát nem tudtunk mit tenni,ott hagytuk a nagypapit.Minden nap mentünk hozzá látogatóba, reggel,délbe és délután is.Egyszer csak azt vettük észre, hogy fekszik-fekszik néha kiültették székbe, és ,hogy alig van képbe, folyamatossan kábult és fáradt,alig tudtunk vele kommunikálni etetni ,itatni is nehéz volt,mert féltünk,hogy félre nyel,annyira kábult állapotba volt.Kérdeztük a nővérkéket,hogy telt az éjszaka stb... a válasz így szólt: járkált de kapott nyugtatót és lenyugodott.Igen ám, de szegényt elkapta a hasmenéses vírus is közben, továbbra is ágyhoz volt kötve,ill. már napközbe is telenyomták nyugtatókkal, alig evett,dehát hogyan is evett volna,hiszen mindig kábultá tették.Szóltunk az osztályon ,hogy ne adjanak neki ennyi nyugtatót ill. ha meggyógyul ebből a vírusból elszeretnék vinni innen sürgőssen.Mert rájöttünk,hogy ezen az osztályon kivégzik az embert,arról szól az ápolás nem gyógyításról.Szegény papám már jó 1 hete csak feküdt vagy ült, mire kitudtuk volna őt hozni erről a szörnyű helyről, a virus miatt nem adhatták ki azt kezelték infúzióval, így eltelt bő másfél-2hét.Mivel nagyon gyenge volt a vérkeringése, és ágyhoz volt kötve,mert menni már nem tudodtt, úgy kicsinálták az osztályon,így szépen felfekvéses lett a fenekén kezdődött, majd a sarkán is kialakult.(amit mi vettünk észre)De itt volt egy másik gond is, hogy nekünk később mondták meg,hogy felfekvéses a nagypapám feneke, nem pedig akkor amikor kezdeti tünetek jöttek elő rajta.
Na,ekkora már teljesen kivoltunk készülve, könyörögtönk a főorvos asszonynak,hogy had vigyük már ki innen a nagypapit,mert mi nem ezért hoztuk ide be,hogy tönkretegyék,hanem, hogyha tudják derítsék ki melyik nyugtató hat neki éjjel,amitől elpihen és már visszük is haza.De már túl késő volt, nagy nehezen kihozhattuk,de már a saját lábán egyáltalán nem tudott menni,nagy fájdalmai voltak, így be tudtuk szerezni az ápolási osztályra,ahol fizettünk a szállásért havonta.Ekkor olvastam a kék -kenőcsről, ill. a felfekvés fokozatairól, ellátásáról.Azonnal megrendeltem a kék-kenőcsöt, mellé a fehér kenőcsöt is.Én nem mertem megnézni a papám felfekvéseit elég volt amit a szüleimtől halottam.Amint megjött a kék-kenőcs bevittem az osztályra leírtam az ápolóknak egy papirra ,hogy hogyan kell alkalmazni,mert mi nem kezelhettük egyedül a papimat,mert forgatni is kellett stb...,nagyon kedvesek voltak nyítottak voltak a dologra, és tényleg mindent betartottak,ahogyan megkértük tőlük.Vártam a hatást nap, mint nap, hogy javul-e neki.
Azt még el kell mondanom,hogy először csak a sarkán kezdtük el a kezelést ,és ha ott jelentős javulás áll be,elkezdjük a fenekén is.Amit még nem írtam,hogy amire a krémet bevittem a papimhoz, vagyis ahogyan a pszichiátriáról kiadták, olyan súlyos volt a felfekvése, hogy szinte majdnem a csontjáig, ment a seb.Őrült fájdalmai voltak,kapta a fájdalomcsillapító kúpokat, és a nyugtatót teljesen elhagyták nála, az új osztályon.Hívtunk egy sebészt, hogy sürgőssen nézze meg a felfekvéseit, és persze kikértük a véleményét, hogy ő ,milyennek látja a helyzetet?
közölte:hogy nagyon súlyos a papikám felfekvése,főleg a fenekén, mindennap tisztogatni kell, ill. az elhalt szöveteket ki kell vágni,mert így nem fog meggyógyúlni soha,újra és újra váladékozni fog a gennyes gyulladástól, de mivel borzasztó rossz a papám vérkeringése, ami a felfekvés egyik főő okozója, így szinte hiába forgatják a papimat,ahol amint nyomás éri a testét,azonnal kialakul neki az adott bőrterületen egy újabb és újabb felfekvés.És sajnos ez így is lett.1,5óra alatt képes egy felfekvés kialakulni a nyomott testfelületen.
Persze amíg teltek napok, a papám alatt speciális decubitus matrac volt,de én vettem neki a neten levegőkamrás 2 légkörös mataracot,ami 3percenként fújja fel a matracot és engedi le,így a test szinte semmit sem nyomodik hosszabb ideig,ill. állandóan mozgatva van,hogy jobb legyen a vérkeringés,és ez a fajta mozgatás nem jár fájdalommal sem.Ezt a matracot a sebész orvos is tanácsolta.Minden nap jött tisztítani a papám fenekén lévő sebet, a sarkához nem nyúlt,azt a kék kenőccsel ápolták,ez is folyamatosan váladékozott, és itt is mély volt a seb, de a 3.napon történt egy nagyobb javulás a sarkán, a seb elkezdett szépen hegesedni,és nem jött belőle váladék,az ápolok is meglepődtek, hogy szinte már 3-4hete kezelték a kórházba a saját szereikkel,kötözték neki és alig javult,ettől a KÉK KENÖCSTŐL pedig 3nap után jelentős változás állt be.nagyon örültem a hírnek,alig vártam,hogy a sebésszel megbeszélhessem,hogy kezdjük el a fenekén is alkalmazni ezt a krémet,de sajnos már késő volt.A papám 2nap után örök nyugalomra tért.Mondták az orvosok ,hogy jobb így neki,mert borzasztó fájdalmai voltak, a keringése szinte teljesen összeomlott és ez a legnagyobb baj, a keringés,mert így a seb is kevésbé tud gyógyulni(ill.a felfekvés egyik alapfeltétele a jó keringés), nagyon sokat tűrt a papám, küzdöttünk az utolsó percig,de sajnos túl későn jöttünk rá, hogy mekkora is a baj.Egy-két orvos mondta,hogy itt már nincs visszaút, de mi ebbe nem akartunk beletörödni, mondtuk,hogy mindent elkövetünk,azért hogy a hátra lévő ideje, könnyebb, fájdalommentesebb legyen, amennyire lehet.Bíztunk abba, hogy felfogjuk tudni állítani a nagypapimat,hiszen a saját lábán vittük be a kórházba és azon is szerettük volna kihozni, de ez nem sikerült.
Sokat tanultunk az esetből, én csak azt tudom tanácsolni a sorstársaimnak,hogy a pszichiátriai osztályra semmiképpen se vigyék be a hozzátartozojukat,mert ott ágynak döntik az embert,nyugtatókkal elkábítják őket, majd gyengül a keringés, felfekvések kialakulnak és pár nap múlva elviszi az embert.A papám 2,5 hetet töltött ezen az osztályon8pszichiátrián),de ő túlélőnek számított ott, mert ez alatt a két és fél hét alatt, hoztak be mellé betegeket, hasonló agyi zavarral, de mindegyikük belehalt 4-5nap alatt.És ezen az osztályon az a fő trükk, hogy mire kialakul a felfekvése a betegnek, addigra átadják egy másik osztályra, rámondják,hogy most már nem hozzájuk tartozik,mert kialakul rajtuk,vagy tüdőgyulladás, vagy belgyógyászati probléma,így nem tűnik fel a kórháznak, a magas elhalálozási szám,a pszichiátriai osztályon,mert szinte nem náluk hallnak meg a betegek. Szörnyű,és nem értem az ott dolgozókat,hogy képesek ilyenre, hiszen ez akárkivel megtörténhet,hogy ide kerül,de tudatosan ilyen dologra nem lennék SOHA képes, ha az ő helyükbe lennék.(na,de ez csak az én véleményem).
Ha megtehetik a sorstársaim,tegyék be a hozátartozojukat vmi otthonba, vagy az ápolási osztályra, mert ott vannak erre szakosodott ápolok,akik szívvel-lélekkel végzik a munkájukat, és segítenek a betegnek, ill. a hozzátartozojuknak is.De a pszichiátriára ne vigyék be beteg társainkat, mármint azokat akik néha képbe vannak a világgal,néha pedig nem, mert ők még így több évig elélnek csak a számukra kedvezőbb helyen.
Sajnos az én papám elég későn,és rossz állapotban került át az ápolási osztályra,idősek otthonába pedig,ilyen rövid idő altt nem jutott volna be,mert nemvolt szabad hely, így az ápolási osztály maradt, de megvoltunk velük elégedve.
A kék-kenőcsöt bátran ajánlom felfekvésre,mert csodákra képes, ez saját tapasztalatom!!!A papámnak is begyógyultak volna sebei,ha tovább bírja!!!!!!!!!!!!!!(de előtte kérjenek telefonos használati utasítást 06-20/268-0116 tel.számon).
Tudom hosszú volt a levelem,de remélem akik elolvassák,hasznos információkhoz jutottak,és mihamarabb beszereznek a kék kenőcsből,mert ez egy "CSODA" kenőcs!!!!!!
Sok erőt,kitartást és türelmet kívánok hasonló társaimnak!!!A lényeg NE adják fel
Kedves Patai Mária (cégvezető)!
Minden véleménynek örülünk, még a negatívnak is, és mivel Ön írt be elsőként ilyet, külön köszönjük!
Az előző hozzászólásában más terméket reklámozott, ezért kellett törölni. Viszont Lukács úr megjegyzését közvetíteném:
" A Gomba-Stop krém 75%-ban vizet tartalmaz, ennél fogva elképzelhetetlen, hogy szarusodást, bőrkeményedést okozna. Valószínűleg nem gombásodás volt a probléma."
Üdvözlettel: Admin